Chapter nine
Lotte Rosenberg
Jól eső sóhaj szökik ki számon, amikor Isaac-el belépünk a
házunk ajtaján. Végre hétvége. Lerúgom magamról a cipőmet, és ledobom
kabátomat. Öcsém hasonlóan tesz, majd kíváncsian rám pillant.
- Mit csináljunk? Apu és Lana is csak késő este érnek
haza – érdeklődöm. Fölcsillannak a szemei és egy hatalmas vigyor csúszik az
arcára. Én már tudom mit fogunk csinálni. – Te választasz filmet, én addig
összeszedek minden édességet, de előtte öltözzünk át. – kacsintok rá, és a
hosszú folyosó végén két fele szakadunk. Én jobbra, ő pedig balra. Belépek a
saját birodalmamba és ruhásszekrényemhez megyek, előhalászok egy
szürke-rózsaszínes buggyos melegítőnadrágot és egy elnyúlt pólót. Hajamat
lazán összekötöm és megszabadulok minden ékszeremtől, amit ma viseltem.
Utam ez után a spájzba visz, előveszek mindenféle nassolni valót – kekszet,
csokit, gumicukrot -, majd a hűtőben turkálva előveszem a tejet és banánt.
Egyik szekrényből pedig a cukrot, és banán turmixot készítek. Két hatalmas
bögrébe öntöm a habos italt. Mindent felhalmozok két tálcára és a
nappaliban lévő asztalra rakom.
- Na, mit nézünk? – ülök le a számítógép elé, amit a
nappaliban lévő Tvhez csatlakoztatok. Meg keresem a Hobbit - Váratlan utazás c.
filmet és elindítom. Ledobom magam az öcsém mellé a párna halomba, kényelmesen
betakarózom és felbontom az egyik zacskót. Majd tekintetemet a képernyőre
szögezem.
Már több mint a felénél jártunk, amikor
valaki csöngetett. Nem tudtam ki jöhetett, nem igazán sűrűn
vannak vendégeink, hacsak nem apám tart egy céges partit. Mondtam öcsének,
hogy nézze tovább, én addig meglessem ki jött hozzánk. Felveszem a falra rakott
kaputelefont.
- Igen? – szólalok meg.
- Lotte? Szia, én vagyok az, Luke – hallom meg, mély és
férfias hangját.
- Mit keresel itt?
- Beszélni szeretnék veled. Beengedsz, elég hideg van kint,
vagy zavarok? Bocsi, hogy nem szóltam, hogy jövök, csak erre jártam és.. –
magyarázkodott, nem láttam, de tudtam,
hogy hajába túr.
- Gyere, legfelső emelet – nyomom meg a gombot, mire
berregő hanggal jelzi, hogy az ajtó kinyílt. A bejárati ajtót kinyitottam és
vártam, hogy a lift felérkezzen és kilépjen belőle. Szél fújta haja,
piros fülei és mosolyát meglátva nagyot dobbant a szívem. Biccentek a
fejemmel, ajtót szélesebbre tárom, hogy jöjjön be.
- Kérsz valamit? – udvariaskodom. Végig mérem, fekete
csőfarmer, bakancs és egy Nirvánás póló van kabátja alatt. Magamra nézek és
elszégyellem, mennyire hülyén festek az én elnyúlt otthoni cuccomba.
- Nem, köszönöm. Beszélhetnénk?
- Persze – intek a fejemmel, hogy kövessen. Benézek a
nappaliba, ahol Isaac, még mindig a filmet nézni. – Isaac, az egyik
barátom itt van, nézd tovább a filmet. Ne egyél sokat már, mert meg fog
fájdulni a hasad.
Ő csak megforgatta a szemét és tovább nézte a Tvt.
Elindultam a szobám felé, hallottam, ahogy Luke a nyomomban van. Kinyitottam az
ajtót és leültem az egyik babzsák fotelembe, ami a padlótól a plafonig érő
könyvespolc előtt volt. Luke össze-vissza járkál a szobámba, mint egy ketrecbe
zárt oroszlán. Minden centiméterét felfedezte a lakhelyemnek, a faliújságnak,
ahol különböző teendők, programok, és képek voltak. Meg egy idézetes naptár,
minden hónapra valami híres írótól való szösszenet.
- Mi lesz március 1-jén? – kérdezz rá.
- Akkor lesz a bál az iskolában –válaszolom.
- És 17-én?
- Akkor pedig nyaralni indulunk.
Még egyszer körbe futja tekintetével a szobát, majd leül
velem szemben lévő babzsák fotelba. – Szóval..
- Szóval.. – ismétli meg. – Arra gondoltam, hogy..
Gondolatban ötszáz féle megoldást találtam ki erre a mondat
befejezésére.
Arra gondoltam, hogy megismételhetnénk a szilvesztert, de
ugyanolyan semmilyen érzelem nélkül.
Arra gondoltam, hogy elmondhatnánk a többieknek, hogy ne
legyen kínos.
Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk másokkal is.
- Szóval arra gondoltam, elmehetnénk randizni. Tudom, nem
igazán jól kezdjük a megismerkedést, de nekem igazán szimpatikus vagy.
Nekem ez a kezeljük egymást barátként dolog, nem megy – szívem hevesebben
kezdett verni, szinte csak azt hallottam, ahogy gyorsabban pumpálja a vért.
Majd egy ütemet kihagyott és újra vad vágtába kezdett. Éreztem, ahogy az a sok
vér arcomba fut, és egy paradicsom megirigyelné a színemet. Most ebben a
pillanatban kellene válaszolnom arra kérdésre, ami szilveszter óta
foglalkoztat. Pro és kontra listát állítottam minden este össze, hogyha egyszer
erre a beszélgetésre kerül a sor, csak könnyedén átugorjam az akadályt. Nem
hittem volna, hogy mostanában sor kerül rá, még
nem elégszer próbáltam el a tükör előtt a különböző
eshetőségeket. Nem voltam rá felkészülve, de szívem mélyén tudtam,
csak az agyammal nem akartam beismerni.
- Luke, én..
- Csak ne mondj csípőből nemet, gondolt át.
- Néha megvárhatnád, amíg végig mondja az ember a
mondatát – forgatom meg a szemem. – Azt akartam mondani, hogy
nagyon szívesen elmegyek veled egy randira – vigyorgok rá, majd zavaromban
szőnyegemet fixírozom. Szívverésem már kezdett visszaállni a rendes
tempóba, amikor közelebb ült és karjait körém nem csavarta. Émelyítő illata
orromba kúszott, forró teste szinte égette az enyémet, olyan volt mintha valami
elektromos dolog megrázna. Mint amikor a bevásárló kocsi kis dugója, ami az
apró tartó rését védi sorok között tolva hirtelen megrázz, te meg semmi másra
nem tudsz gondolni, csak hogy fura érzés volt. Nyaka hajlatába fúrtam a
fejem, míg ő állát fejem búbjánál támasztotta. Vajon észreveszi szívem
heves dübörgését, és sűrű levegővételemet, hogy valamivel nyugtassam azt.
- Nem maradsz itt nézni egy filmet?- bukik ki belőlem, még
mielőtt rendesen át nem gondolnám. Miért van az, ha Luke a
közelemben van, meggondolatlanul mondok ki dolgokat, az a kis szűrő az
agyam és a szájam között egyszerűen csak kikapcsol?
- Nem zavarok?
- Egyáltalán nem – mosolyodok el, és felállok, ezzel őt is
erre késztetve. Karon ragadom és a nappaliban lévő öcsémhez ráncigálom. Miután
letudtuk a bemutatkozást, újra a számítógép elé térdelek és hallgatom, ahogy a
két fiú felettem vitatkozik, hogy milyen akció filmet nézzünk.
- Ha nem találjátok ki gyorsan, én választok, de akkor
sírós filmet nézünk – fenyegetem őket. Persze, sose nézetnék velük olyan
filmet, mert tudom, abból én jönnék ki rosszul. – Szóval, milyen döntést
hoztatok?
- Az
Útvesztő – hangzik, a válasz
én pedig azonnal beállítom, és a kanapéra fekszek. Közel Luke-hoz, talán túl
közel, de őt ez kicsit se zavarja, és engem se. A film háromnegyedénél
már Isaac egyenletes szuszogását hallom, és Luke egyenletesen verő
szívdobbanásait. Megállítom a filmet, mire a szőke hajú fiú megébred. Ujjamat
szám elé helyeztem, hogy halkan, mert elaludt az öcsém. Megpróbálom
felemelni, de nem sikerül, ezért a másik emeli fel és követ engem, hogy
megmutassam hova fektesse öcsémet. Betakarom és lekapcsolom a villanyt, ahogy
megfordulok Luke erős mellkasának ütközök. Utálom, hogy több mint egy fej
különbség van, ezért mindig kitöröm a nyakam, ha rá akarok nézni. Ahogy
tekintetünk összecsatlakozik, úgy érzem, csak mi vagyunk az egész lakásban, nem
pedig ott állunk az öcsém szobájának ajtajába. Olyan szép kék szemei
vannak, olyan, amiben el lehet veszni. Én pedig teljesen elvesztem.
Már csak azt veszem észre, hogy alsó ajkamat rágcsálom,
miközben szemei és ajkai között ingadozik a tekintetem. Elég közel hajol ahhoz,
hogy érezzem a csoki illatát, amit nem olyan rég ettünk. Karjaim nyaka köré
fonom, szemeim automatikusan lecsukódna, mikor ismerős csipogás hallok meg, szemeim azonnal kipattannak és
ellököm magamtól Luke-ot, ő csak értetlenül bámul rám.
- Haza értek – suttogtam, azonnal belöktem őt a szobámba. –
Maradj itt, valahogy kicsempészlek, csak legyél csöndbe – csukom rá az ajtót és
azonnal az előszobába igyekszek, ahol két nevelőm valamin nagyon nevet.
- Sziasztok – köszönök nekik és megölelem őket. – Milyen
volt a munka? – érdeklődöm, ők egyből a konyha felé veszik az irányt, hogy
leüljenek, és elfogyasztják az ilyenkor szokásos borjukat és elmeséljék
egymásnak a napjukat. Ezzel is erősítsék kapcsolatokat. Apu felfogta, hogy túl
sok időt tölt a munkájával, így minden nap egy-egy órácskát csak ránk szán
telefon nélkül. S azaz egy hónap is erre lett kitalálva, amit még Lana talált
ki, amikor egy éve randizgattak apával. Nehezen emésztettem meg, hogy Lana belépett
az életünkbe, azt hittem csak apu pénzét akarja elszedni, de nem. Ő tényleg
szereti, és mivel apa szemében látom azt a csillogást, tudom ő is.
Idejét érzem, hogy felszívódjak és meglátogassam az én
rejtegetett szőke barátomat. Ő kényelmesen fekszik az ágyamban és az
ajtónyitódásra megugrik, mire nekem nevetnem kell, de visszafojtom.
- Tudom, hogy fogunk kijutni – mondom neki. – De előtte át
kell öltöznöm – ezzel a mondattal bemegyek a gardróbomba és ruha után kutatok.
Előhalászok egy fekete vastag pulcsit és azt magamra húzom, majd egy szokásos
sztreccs farmer nadrágot veszek fel.
- Ugye tudod, hogy az őrületbe kergetsz ezekkel a
nadrágokkal? – búgja a fülembe, mikor kilépek, és derekamnál fogva elkap. Csak
halkan felkuncogok és egy puszit nyomok arcára. – Gyere - fogom meg a kezét és
halkan osonunk a folyóson, szinte egy akciófilmben érzem magam. Én megállok a
nappali ajtója előtt, így őt kitakarom, míg az előszobába nem megy.
- Nem baj, ha elmegyek kicsit sétálni?
- Nem, dehogy menj csak. Isaac?
- Filmet néztünk, elaludt most pedig az ágyában alszik, de
lehet fel fog ébredni. Sziasztok – köszönök el, és utolérem Luke-ot, majd
egyszerre kilépünk az ajtón. A liftben összepacsizunk, és örültem, hogy még van
egy óránk kettesben.
Sétálgattunk a hidegben az egyik közeli parkban és csak
beszélgettünk, olyan dolgokról, amikről nem szoktam, meg eredt a nyelvem az
álmaimról, amit a legtöbb embernek el se mondok, mert csak a képembe
nevetnének. Szeretnék könyveket kiadni, de tudom, hogy apám nem gondolná, hogy
ez a megfelelő szakma lenne. Mert mi van, ha írnék egy olyan regényt, ami
senkinek nem tetszene, és akkor annyi, vége a karrieremnek, ott maradtam állás
és pénz nélkül, ezért kell egy biztos állás, az írás pedig csak egy hobbi. Ő is
hasonló cipőben jár, csak a zenéléssel kapcsolatban.
Kezemet dörzsölgetem, hogy ne fázzanak annyira, mire ő
magához húzza és ráteszi sajátjait. Belefúj kettőt, majd újra összedörzsöli.
- Jobb?
- Sokkal – vigyorgok rá, mire ő viszonozza a gesztust.
Kezeinket összefűzte és csak álltunk az egyik fa előtt és vigyorogtunk
egymásra, mint két idióta.