11. - Csajos nap

Chapter eleven

Lotte Rosenberg

Egy pár napja nem igazán alszom rendesen, közeleg a bál napja. Én pedig annyiszor próbáltam el elhívni Luke-ot – fejben. Soha se tudtam igazából is megszólítani és megkérdezni lenne e kedve velem tartani egy ilyen gimis bulira. Jézusom, ezt úgy mondom, mintha ő nem gimnazista lenne, hanem mintha valami egyetemista! Olyan szerencsétlen vagyok.

- Ugye tudod, hogy úgy nézel ki, mint a mosott szar? – rakja le tálcáját Lydia az asztalra és helyet foglal velem szemben.

- Szép köszönés, neked is kellemes napot – morgok. – Igen, tudom – túrok bele fáradtan a hajamban. – Nem alszok, mióta valaki – itt erősen rá célzok. – beleültette a fejembe a bogarat, hogy hívjam el Lukeot a Bálra.

- Beültetni a fülébe a bogarat.

- Mi van?

- Beleültetni valaki fülébe a bogarat, helyesen. Nem a fejébe, hanem fülébe – okoskodik.

- Jól van Lydia, én is tudom! Majd megnézlek, ha te nem alszol 3 napig, milyen baromságot hordasz össze – védekezek azonnal. Utálom, ha kijavítanak, annak ellenére, hogy én is folyton ezt teszem Calum-mal. Tényleg, ma nem is láttam az Új-Zélandi srácot, biztos elaludt, és úgy gondolta, akkor be se jön egész napra.

- Tudom, mi kell neked! – csettint a nyelvével a velem szemben ülő szőkeség, aki ugyanúgy ragyog ma is. Szőke haja ki vasalva omlik a vállára, egyik tincsét befonta és oldalra tűzte. Felsője egy krémszínű virágmintás felső, egy hasonló árnyaltú gombos pulcsival, amit nem gombolt be. Hozzá képest, ma is elbújhatok. Az én egyszerű rózsaszín pulcsim és fekete farmerom túl slamposnak és egyszerűnek bizonyul, hozzá képes. A hajamat csak megfésültem, semmi egyszerűt nem is csináltam vele. – Egy csajos nap! Suli után elmegyünk vásárolni ruhát a bálra, aztán körmöshöz és fodrászhoz is megyünk – tapsikol örömében. Büszke magára, hogy ilyen fantörpikus ötlet jutott az ő kis eszébe. Ellenkezni sincs időm, mert mikor megpróbálom, közbe szól. – Semmi, de. Megyek is és időpontokat kérek. Megennéd, ugye? Látom nem is ettél semmit ma – bők a gyümölcs salátájára és elém tolja. – Lotte, az még egy megbocsátható bűn, hogy úgy jöttél iskolába, mint egy élőhalott, de enned kell. Szóval, puszikaa megyek is – még mindig örömködig. Szinte három méterrel a padló fölött jár, vagy csak azért tűnik így, mert szökdécselve távozik az ebédlőből? Nem tudom, a lényeg, hogy nem igazán sok életkedvvel, de neki kezdek az ő ebédjének. Lassan kanalazva, minden falatot meg rágva fogyasztok, szinte látom magam kívülről. Igaza van Lydianak, úgy nézhetek ki, mint a zombi. Akarok változtatni rajta és nem is. Győzködöm magam, hogy álljak fel és menjek el a lány mosdóba legalább arcot mossak, és új sminket tegyek fel, de semmi. Nulla vagyok, a mi nap. Lehet tényleg jót fog tenni nekem egy pörgős csajos nap.

From: Luke 1:11 Du

Hogy vagy, Jégkorcsolya mester?

Üzenete mosolyt csal az arcomra és pár pillanatig meg is feledkezek a világról. Vajon, mi lenne ha most megírnám neki, hogy jöjjön el velem. Vagy az nagyon gáz lenne?

 Igen, Lotte az nagyon ciki lenne. Olyan, mint sms-ben szakítani – mondja fejemben egy hang. Ezzel a hanggal vitatkozok esténként is órákat, hogy hogyan kéne csinálni, vagy túl laza, vagy túl komplikált. Túl sok, vagy épp túl kevés. Mindig csak az egyik, az aranyközépút soha sem sikerült.

Inkább lezárom a telefonomat, és semmit se írok vissza.

~*~

- Indulhatunk? – ordít barátnőm, amikor kilépek az iskola kapuján. A kocsija előtt tipeg magas sarkújában, tökéletesen egyenesen áll, szerintem, ha meglökném is így maradnak, totálisan lecövekelt.

- Igen – motyogom, az életkedvem tényleg a mínuszokat verdesi. Lydia, mintha észre se venné, vigyorogva ül be a vezető ülésre és hajt az első állomásra a csajos napnak. A plázába. Sorba nézünk be az üzletekbe báli ruhák után kutakodva – na, azért senki se gondoljon, ilyen több szoknyás, abroncsos, habos-babos ruhákra, egyszerű koktél ruháról van szó. Mondjuk, egy olyat szívesen felvennék, ami volt a Hamupipőkében, az a kék ruha, egyszerűen lélegzetelállító volt.  

- És muszáj, lenne egybe ruha? Mi lenne, ha ez a szürke felső és ez a bőrszoknya? – mutattam egymáshoz a két darabot. Már kezdtem egy kicsit jobban érezni magam, nem, mint egy agy halott zombi. Lydia elgondolkodott az ötletemen, meg se vártam válaszát az öltöző felé mentem, hogy fel is próbálhassam. Lássam tényleg jól mutat együtt a két ruha nem csak a képzeletemben. Nem kellett csalódnom, szerintem eléggé jó volt, s tökéletesen meg felett egy kissé tavaszias iskolai bulira.

- Pörögj – utasított a szőke ciklon, miután kiléptem a kis helyiségből. Mint egy idomított kutya, parancsra teljesítettem, amit kértek tőlem. Elismerősen füttyent kettőt, amitől nő az önbizalmam, a pörgéstől kissé megszédülök, így nevetve barátnőm nyakába borulok.

- Köszönöm – csak ennyit mondok neki, mire ő erőset szorít ölelésén. Cipőm és kiegészítőm van, ami illik a végleges darabokhoz, így már csak Lydia-nak kutatunk ruhát.

- Mi lenne, ha kiírnám Ldyia Martin keress ilyen és ilyen ruhát, aki talál, az azonnal írjon! – poénkodok és már a telefonomat is előveszem.

- Meghibbantál, bármelyik hülye lotyó láthatja, és ha talál egyet, direkt megveszi előlem. Ne merészelj posztolni a ruhámról! – fenyegetően rázogatja mutató ujját előttem. Huha, ez már nem csak egy ruha, ez már az Ő ruhája. Végül is megtaláljuk a tökéletes kék darabot, amit megálmodott. Fantasztikusan áll rajta, mintha csak neki varrták volna. Az ő kék szeméhez és szőke hajához passzol a legjobban.

Miután kifizeti a darabot, megyünk is a második állomásra, ami nem más, mint a körmös és fodrász. Egy helyre járunk, így nem kellett bonyolítani, hogy kihez menjünk előbb. Az is szerencse, hogy a manikűrös és a fodrász egy helyiségben van, mert így is kevesebb utat kell megtettünk. Lydia pontosan elképzelte, hogy először a körmeinket készítjük el, majd egy kis haj igazítás, csak a végéből, hogy ne töredezzen.  Imádok Anna-hoz jönni, mert mindig gyönyörű körmöket csinál és közben beszélgetni is tudunk. Négyen voltunk a szobába, ketten-ketten egymással szemben. Anna és Emily mosolyogva hallgatták, ahogy csacsogunk Lydia-val. Egészen addig én is vigyorogtam, míg meg nem hallottam a szöszke srác nevét.

- Ma is írt, de sms-ben olyan gáz megkérdezni. Ha találkozok, vele megkérdezem.. talán – a végét már csak nagyon halkan mondom.

- Lotte, te akkor se kérnéd meg, ha ott állnátok egy bezárt szobában.

- Jól van, na. Kicsit furán érint ez az egész..

- Az agyad fura – vágja hozzám. A hajvágás alatt nem igazán beszélgetünk, burkoltan közölte velem, hogy addig ne fog hozzám szólni, míg nem beszélek Luke-al. De olyan jól ismerem, mint a tenyerem, így biztosra tudom, hogy a kocsiba be se fog állni a szája.

Lottóznom kéne! Mert Lydia-na tényleg az egész kocsi utat végig locsogta, hogy milyen jó lesz, majd a bál.