12. - Kevin

Chapter twelve

Lotte Rosenberg

Sokkal jobb passzban vagyok, amióta Lydia-val töltöttem egy délután. Másnap teljesen jól ébredtem, reggeliztem és kávéval a kezemben indultam iskolába. Calum-nak volt nulladik órája, ugyanis hiányzott az egyik dolgozatnál, amit be kellett pótolnia.

Úgy érzem Luke kerül engem, mindig véletlen akkor megy el, amikor én érkezem. Az smseimre nem hajlandó válaszolni, viszont lakcímét nem tudom, Calum-tól pedig még se kérhetem el. Akkor kérdezősködne, és pontosan tudom, milyen kérdései lennének, amik bennem is érlelődnek, így választ azonban nem tudnék a fiúnak adni.

- Lydia, annyira nem értem…Mit rontottam el? – fakadok ki legjobb barátnőmnek a telefonba. Igaz, nem sokára találkozunk, de akkor is ezt jobb nem az iskolában kitárgyalni. A végén valaki meghallanál, aztán az új-zélandi srác fülébe jutna, nekem meg annyi.

- Soroljam, édesem?  Nem voltál hallandó beszélni vele a randitok után, szabályosan bujkáltál előle! Ezek után azt várod, hogy tárt karokkal várja az érkezésed? Azért Lotte, neked sem szabad mindent..

- Jó, de nem akartam rámenős lenni.

- Jó, mindegy. Jaj, ne felejtsd el, hogy nem sokára évkönyvfotózás..- vált témát egyből.

- Lydia, az még egy jó két hónap.

- Igen, igen, de most lesz a bál arra fókuszáltunk, aztán te nem sokára mész nyaralni, aztán a amire visszaérsz már ott is vagyunk, hogy május és még nem találtuk meg a sminket, a hajat, a ruhát.

- A ruha, azaz iskola egyenruha, mint minden évben – mondom és felfele megyek a lépcsőn. Épp nyitnám ki az ajtót, amikor valaki megelőzz és kitárja előttem belülről. – Kösz, Kevin – mosolyog rá és beszélnék tovább a telefonba, amikor megállít.

-  Lotte, tudnánk beszélni? – kérdezi félénken és hajába túr.

- Lydia, most leteszem, ebédszünetbe találkozunk – nyomom ki a telefont és a zsebembe süllyesztem azt.- Mondjad csak – nézek rá kedvesen. Megfogja a karom, kicsit arrébb húz, mert én megálltam az ajtóba, ezzel akadályozva a többi diák érkezését.

- Szóval most lesz a bál és nekem még nincs párom, legjobb tudomásaim szerint neked sincs. Így azt akarom kihozni ebből az egészből, hogy eljönnél velem? – teljesen lesokkolódok. Először is azon döbbenek meg, hogy Kevinnek még nincs társa, amikor mindegyik ujjára találna egy lányt. A második ok, hogy pont engem kér fel erre a posztra.

Nem tudom, mit csináljak, nem akarom megbántani Kevint, viszont én úgy terveztem, hogy Luke-al megyek. De a szöszi most haragszik rám, s nem esélyes, hogy a buliig ki fogunk békülni. S nekem muszáj ott lennem, az meg elég gáz lenne, ha egyedül mennék, amikor minden barátomnak van kísérője, én pedig ott lennék egyedül, lúzerként.

- Igen, persze – habogom, még mindig alig hiszem el.

- Akkor ott leszek, hatkor érted – mondja és egy puszit nyom az arcomra. – Később édes – köszön el.

Az arcom nem bizsereg ajkai érintésétől, mégse gondolok bele túl sokat. Mivel én megyek Kevin Conster-nel, az egyik legokosabb, de nagyon jó képű pasival! Ahh, Lotte nyugodj meg, tudod, lélegezz!

Az órák csigalassúsággal haladtak, már alig vártam, hogy elmesélhessem a többieknek, hogy kivel megyek a bálra.

- Kevin szexisten Conster?

- Igen, azzal – vigyorog továbbra is, mint a vadalma. – Calum, te mit szólsz hozzá? – lököm meg játékosan a mellettem ülő srácot.

- Hát.. Miért nem mondtad, hogy nincs párad, szívesen mentem volna veled.

- Ja, de olyan édesek vagytok Jessica-val, nem akartam elrontani az estédet. Különben is már van!

- Hát jó, de ha egy hajad szálát is meggörbíti, esküszöm, hogy kinyírom! – fenyegetőzik és védelmezően a karjaiba von, mintha az igazi húga lennék.

- Jaj, de kis édesek a nagy testvér-kis testvérölelkezés, de én szeretnék a barátom mellett ülni – egy magas vinnyogást hallok meg, már ebből a sípolásból, tudom, hogy Jessica érkezek közénk. Calummal sokkal kedvesebben beszél, mint velem, de mintha ezt a srác észre se venné.  Ha Cal boldog vele, akkor nem nekem szabad lennem a kotnyeles lánynak, aki belerondít egy kapcsolatba. Majd a srác is idővel rájön, milyen nőszemély is. Nem foszthatom meg a leckétől, amit meg kell tanulnia, még akkor, se ha a bennem élő védő ösztön, amit iránta érzek, késztett az ellentétére.

- Szerinted mikor fog rájönni?- hajol oda hozzám Lydia és fülembe suttog.

- Idővel, biztosan. Reméljük, nem sokára – mondom és a tálcám felé fordulok.

~*~

Calum garázsában lévő kanapén ülök és a próba végét várom, hogy beszélhessek Luke-al. Azt mondta, ma nem kell sehova se mennie, mert nem csak nekem, hanem a többieknek is feltűnt, hogy állandóan eltűnik. Mike fáradtan dobja le magát egy székbe, de előtte persze műtéti pontossággal helyezte gitárját a helyére.

- Öcsém, de meghúzom azt a csajt. Csak legyen már péntek – szökik ki a színes hajú srác száján, nem is zavartatva magát, hogy itt vagyok lányként és ez sért engem is. De legalább várja a bált..

- Mi lesz pénteken? – érdeklődik Luke és szájához emeli a doboz üdítőjét.

- Tudod a bál, amit Lotte és Lydia szervezett – világosítja fel haverját Calum.

- Ja, igen tudom. Neked is van már kísérőd Lotte? – Jaj ne, ne itt. Nem válaszolok, csak sután bólintok, majd lesütöm a tekintetem, de annyira kíváncsi vagyok reakciójára, hogy nem tudom sokáig nézni a kikopott szőnyeget. Látom, ahogy nyugtatólag lélegez, de látom rajta, hogy megbántottam, erről tanúskodik elsötétült tekintete.

- Baszki, most jutott eszembe, hogy még el kell mennem vásárolni, anyám megkért. Bocs srácok, mennem kell – áll fel és köszönés nélkül távozik. Nem tudom miért, de a kabátomat fogom meg és futás közben felhúzom, miközben az utcán az ő nevét kiáltozom. Látom alakját, még a sötétben is, így még levegőt veszek és utána futok, de ne skandálását nem hagyom abba, hátha megáll. Végül az egyik lámpaoszlopnál utolérem és megállásra késztetem.

- Luke, beszéljük meg..

- Nincs mit megbeszélnünk Lotte – mondja ridegen, én pedig érzem, ahogy egy tört szúr ezzel a szívembe. Indulna, de megakadályozom.

- Sajnálom Luke, csak nem válaszoltál én pedig kétségbeestem – már szúrta a szemem a könnyek.

- Ezért kerestél egy másik pasit, mindent értek. Most hagyd, hogy elmenjek – karja kicsúszik ujjaim közül. Nem hagyhatom elmenni.

- Én csak nem akartam elvenni az idődet a húgodtól – erre a mondatra megáll és visszafordul, tesz pár lépést, hogy jó mélyen belenézhessen a szemembe.

- Szánalmas vagy, hogy ezzel takarózol – sziszegi fogai között, mire az a tör, amit az előbb beleszúrt,
most megforgatta azt és vagy még tízszer beleszúrta. Fájt, de igaza volt. Szánalmas vagyok..