17 - Hajókázás

Chapter seventeen

Lotte Rosenberg

- Gyertek, indulunk! – kiabál apa, olyan hangosan, hogy az egész ház meghallja, így pár percen belül már mind a nappaliban vagyunk, ahol gyülekezünk. Ez az utolsó napunk itt, holnap kora reggel indulunk. Nagyon élveztem, hogy a nyaralásunkat megoszthattam a barátaimmal és csodálatos élményeket szereztünk. Lanan és apám is látszik, hogy volt idejük pihenni, mintha kevesebb ráncuk lenne és a szemük is csillog. – Oké, Lotte és Luke ti figyeltek Isaac-ra, Lydia, Mike és Calum pedig Wesley-re. Együtt leszünk, de mindenki tartsa rajta a szemüket. Nem szeretném, ha valaki eljátszaná a Titanicot. Oké? – válaszul biccentünk egyet.  Mind bepréselődünk a mini buszba, amivel érkezésünk napján is jöttünk, hogy a kikötőbe szállítson minket. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy Isaac és az ablak közé álljak, így még véletlen se mellé ülök, hanem Luke mellé.

- Imádok hajókázni, mondtam már? – mosolygok rá.

- Ma csak úgy tízezerszer, tegnap este meg legalább öt milliószor – kinevet, majd egy puszit nyom a hajamban. Összekulcsolt kezünket nézi, apró mosoly játszik arcán, szemi a távolba révednek. Nem tudom, min gondolkozik, de biztosan boldog tőle.

- Mi az? - suttogom halkan, hogy csak ő hallja. Nem mintha többiek annyira figyelnének ránk, túlságosan el vannak foglalva, hogy vitatkozzanak két énekes között.

- Csak eszembe jutott a külön francia óra, amikor remegve fogtad meg a kezem a feladat miatt. Én éreztem akkor szilveszterkor valami különleges fog történni, de csak akkor voltam benne teljesen biztos, amikor megláttalak – ecseteli nekem. Az én szívem pedig hevesebben ver, mint eddig bármikor. Olyan, mint egy mustág, ami vágtázik a réten.

- Nagyon szeretlek!

- Jobban, mint a hajókázást? – villant rám egy kaján vigyort, amitől az én arcomra is egy mosoly kerül.

- Ezerszer – mondom neki és egy cuppanós puszival támasztom alá. Igazság szerint már én is éreztem a köztünk lévő kapcsot. Lehetetlen lett volna tagadni, hogy csak úgy pattogtak a szikrát közöttünk. Csak én ezt betudtam az alkohol mámorának, de későbbi találkozásunknál is ugyanúgy éreztem őket, még most is érzem, itt ülnek velünk az autóban. Velünk utaznak, velünk élnek, bennünk élnek. De még is ezt a gyönyörű és csodálatos érzést elnyomtam magamban és betakartam egy hatalmas lapát bűntudattal, de az idő keze szépen lassan lekapargatta róla és előbukkant újra ez varázslatos érzés és már nem volt hova futni.

A kocsi megáll a kikötőben, mi meg szépen lassan kikászálódunk a járműben, majd elindulunk a stégen a hajóhoz. Luke az egyik, míg én a másik kezét fogom Isaac-nek, néha egy-egy repedésnél megemeljük, amin ő hangosan kacarászik. A dóknál megállunk és egyesével megyünk fel a fehér luxus hajóra, ami a Delilah nevet viseli. Szép íves betűkkel van ráírva, anyu kézírására emlékeztet. Amikor eltört a kezem, anyu írta a házimat, sajnos nem szó szerint, én diktáltam a megoldást, míg ő lefirkantotta a tankönyvbe.

Egy sarok ülőn helyezkedtem el, mellettem pedig Luke a karját átveti a vállamon és úgy figyeli a két srácot, akik egyből a hajó szélére mennek és kapaszkodnak a korlátba, miközben a hajó elindul. Figyelik, ahogy magunk mögött hagyjuk a kikötőt és szépen lassan a tenger közepén kötünk ki. Majd lassan egy számot kezd el a füleimben énekelni: Hey there Delilah, don't you worry about distance/ I'm right there/ If you get lonley/ give this song another listen/close your eyes. Listen to my voiceit's my disguise/I'm by your side. Rekettes, mély szexi hanjától és ahogy meleg lehellete a füleimet csiklandozza, a belsőm beleremeg. 

Barátaink mind körénk ülnek, apa és Lana megint eltűnnek ezzel ránk hagyva a kicsik felügyeleti jogát. Klassz. Azt mondtam vigyázok rájuk néha, nem azt hogy mindig. Mondjuk a helyünkben én is kapnék az alkalmon, hogy kicsit kettesben legyünk Luke-al. Majd ha nekünk is lesz gyerekünk.. Uh, ez durva. A közös felnőtt életünket tervezem vele, amikor még le se érettségiztem. Máris a gyerekvállalásról gondolkodok. Vajon ez rossz, vajon ha Luke ezt tudná, azt hinné, magamhoz akarom láncolni? Ő pedig futna, amennyire messze csak tud tőlem?

A srácok csapongnak a témák között, szóba jön az évkönyvfotózás, Luke sulijában lévő bál, ahova nem megyünk, mert akkor lesz egy fellépésük. Amire úgy van, hogy elkísérjük őket Lydia-val.  A lány, akire legjobb barátnőmként gondolok, most is hangosan nevetve hátra dobja szőke fürtjeit, hogy ne zavarják. Körbe futtatom a tekintetem az arcokon, látom Cal szemében a csodálatot, és az elfojtott vágyat, miközben a lányt nézi. Mosolyognom kell, mert lebukott, vagyis előttem biztos. Ő is meghallja a kuncogásomat, mire megrázza a fejét és ujját elhúzza a nyaka előtt. Ezt az egyetemes jelet mindenki annyit jelent: csönd, vagy meghalsz. Kihívást elfogadtam Hood – üzenem a szememmel, mire ő mosolya is hatalmasabb lesz.  A hajó egyszer csak megáll, én pedig felpattanok a helyemről. Lekapom magamról a ruhát, ami alatt fürdőruha van. A két fiú felém szalad, hogy rájuk csatolhassam a narancssárga mellényt, ami fent tartja őket a vízen. Először a fiúk mennek le, pontosabban mind hárman egy bombával becsapódnak a kékségben, majd szépen lassan mind felkerülnek. Utánuk Wesley és Isaac megy, ők egyből versenyt rendeznek a bolyáig, a három fiú pedig felügyeli, vagyis úgy látom Mike is versenyben van. Mi vagyunk ketten fent már csak. Barátnőm rám nézz, érzem, hogy kérdezni akar valamit, így türelmesen várom, mondja, amikor szeretné.

- Calum elhívott egy randira – böki ki könyörtelenül, én pedig megláttam az arcát és muszáj nevettem. Azt hiszi, zavarna.

- Nyugodtan menj el – adom az engedélyemet, még ha nagyon nincs is rá szükség.

. Köszönöm – hálálkodik. Megfogjuk egymás kezét és együtt merülünk el a sós vízben. Ugrás közben kicsusszan a kezem az övéből, és amire felbukok csak egy szőke kék szemű vigyorgó srácot látok, aki mellettem tapossa a vizet. És csókra tartja a száját, mire megadom neki, amit kér.