Chapter three
Lotte Rosenberg
Reggel
nagyon korán csipog az ébresztőórám, amit morogva csapok le, ezzel bekapcsol a
zene, hogy még véletlenül se tudjak visszaaludni. Szemeimet szinte ki se
nyitom, úgy vánszorgok át a szobám, hogy fürdőbe jussak, de hogy hozzam a
formám, át esek a piros sporttáskámon, de sikeresen eljutok a helyiségbe.
Többször is megmosom az arcom, hogy biztosan felébredjek. Karikáimat meglátva azonnal a korrektoromért
nyúlok, hogy elrejtsem azt. S ezek után meg jön a kedvem a többiekhez is, a
megszokottnál jobban kisminkelem magam, nem tudom miért hisz csak anyuhoz
megyek, de ma valahogy kedvet kaptam rá.
Utolsó simításként ecsetemet a pirosítóba nyomom, majd a festéket
almácskáimra felviszem. Ezek után a
tegnap este kikészített hosszított derekú feszes farmert veszem fel egy fehér
hosszú ujjúval, amin a Gru-ban lévő kis sárga minionokkal van díszítve. Vattacukor illatú parfümömmel körbe spiccelem
magam és felveszem ékszereimet. Vállamra veszem a nagy táskát és végig megyek a
hússzú folyósón, majd az előszobában lerakom. Visszamegyek a konyhába, ahol
Isaac álmoksásan kanalazza a müzliét.
Hajába túrok, majd egy puszit nyomok homlokára üdvözlés képem, mire ő
túlságosan megjátszva fujjog és letörli, homlokán marad szájfényt.
Kávét
töltök magamnak és két kanál cukrot keverek el benne, meg hallom, ahogy Lana
papucsa csattog, ezért neki is öntök egy koffeinbombát. Ma nem ő készítette a
reggelinket, hanem a házvezető nő, ami nagyon kedves tőle, hogy ilyen korán is
megcsinálja, még akkor is, ha ez a munkája.
-
Jó reggel virágszálaim! – vigyorog és egy hálás mosollyal veszi el kezemből a
bögréjét. – Sajnálom, de nem tudlak
titeket elkísérni, el kell intéznem egy csomó papír munkát a virágüzlettel
kapcsolatban – mondja. Nem haragszom meg rá, hiszen ez a munkája. Amúgy pedig
én nagyon örülök, hogy Lana virágboltja még működik és nem zárta be azonnal,
ahogy összeházasodott apámmal – pedig megtehette volna, akkor is nagyon jól
élnénk. Mert tavasszal telirakja minden
féle növénnyel az egész házat, aminek csodálatos illata van. Nem mintha most
nem lenne elég sok a házunkba, de azok egyszerű zöld levelű páfrányok, amiknek
nincs illata csak jól mutat, ahogy a kaktuszok is.
Miután
Isaac is összeszedelődzködik, együtt megyünk le. Apu bepakol mindent a BMW-be
és helyet foglal a vezetőülésnél, majd feltekeri a fűtést. Kibújok kabátomból
és hátra dobom Isaac mellé, majd beövezem magam. S indulunk Philadelphia-ba
meglátogatni anyukámat és annak új barátját, Roy-t. Anyu az egyik divatmagazin
egyik szerkesztője ott, míg Roy fogorvos. Mindig, amikor ott vagyok,
megkérdezi: Rendesen mosol
ugye fogott? Tudod milyen fontos… Olyan
sok dolgot megéltünk együtt, fájdalmas volt felfogni, amikor haza értem a
táborból nem találtam őt sehol. Aputól ekkor kaptam egy hörcsögöt, aki mára már
halott, de még mindig hiányzik Hörcsög uraság.
Még nyár elején, amikor 14 éves voltam, Isaac pedig 7. elmentünk
egy nyári táborba, amit még anyuval választottunk ki. Már akkor sokat
veszekedtek, sokat szívták egymás vérér s egy kedves szavuk se volt a másikhoz.
Már akkor tudtam, hogy nem stimmel minden, de abba reménykedtem, hogy minden
rendbe jön, amikor haza érünk. Amíg mi a táborban jól érezzük magunkat, addig
ők újra egymásra találnak, és újra szerelembe esnek egymásba. De ez csak
annyira volt jó idő, hogy összeszedje a holmiját és elköltözzön. Először csak
New York egyik kis albérletében húzta meg magát és szeretőjével találkozgatott.
Nem igazán jártam fel hozzá, ahogy ő se hozzánk. Semleges helyeken találkoztunk,
mint park, vagy egy kávézó. Majd egyik utazása alkalmával találkozott Roy-al és
csapott-papot ott hagyott, hogy új életet kezdjen vele. Sokáig lázadtam, úgy
éreztem nem akarja, hogy én a része legyek, de az esküvőjük, amikor kénytelen
voltam elutazni hozzájuk. Segített, hogy újra egymásra találjunk. S amikor a
suli megengedi és az ő sűrű napirendje is, akkor találkozunk. Csupa csajos
estéket tartunk: filmet nézünk, édességet eszünk, majd kitárgyaljuk mindent.
Mindig feljön a pasi téma, de eddig sose tartott tovább, mint 5 perc. Mert a
semmin nem lehet olyan sokáig csámcsogni, na de most, hogy fogom letagadni
anyám előtt. Vagy ne tagadjam le, neki mondjam el és ő majd segít. Tanácsot ad,
hogy hogyan viselkedjek tovább, mert őszintén bevallom nekem ez teljesen új
terep. S az ember nehezen szokik hozzá az új dolgokhoz. Keresi a helyét, míg
meg nem találja és az újból, pedig mostani lesz, kényelmes és jó. Csak
meg kell találni az újban is a jót.
- Lotte ébredj, itt vagyunk
– ébreszt fel apu. Arcára puszit nyomok, kiszállok az autóból. Kiveszem a
csomagtartóból a táskám, öcsém kis táskáját is, amit hátára teszek. Még
integetünk apának, aki ezek után elhajt. Anyu az ajtóban áll, s vár ránk. Annyi
közös vonást vélek felfedezni bennünk, végtére is ő az anyukám. De kiskori
képeken inkább apukámra hasonlítottam, nem pedig rá. Hosszú barna haját
összefogta feje közepén. Beinvitál minket, majd megölel mind a kettőnket.
Megcsapja orromat a frissen sült csoki torta illata, amitől összefut a nyál a
számban.
- Anyu, sütöttél sütit? – kérdezi Isaac, de mielőtt válaszolhatna
a nő, újabbat tesz fel. – Kaphatok belőle?
- Persze, édesem – nevet. – Gyere te is Lotte – ragadja meg a
kezemet és konyhába húz. Elfoglalunk számunkra szimpatikus széket és várjuk,
hogy anyu elénk tegye az édességet. Mindkettőnknek vág egy szeletet, majd
magnak is. Kiosztja a villákat és neki esünk az édességnek. Anyu érdeklődik
Isaac teljesítményéről, az iskolai barátairól, sőt azt is megosztja, hogy van
egy szerelme. Azt mondja, előtte ül a lány, s mindig megkínálja őt sütivel, de
csak őt.
- S, Lotte te is megkínálsz valakit édességgel? – nézz rám anyu.
- Majd mesélek anyu – mondom és öcsémre nézek, akinek még a
homloka is csokis. Ő érti a célzást, ezt egy bólintással jelzi. Székét kitolja
és jobbra hajol, hogy elérje a fióknak a fogantyúját, kihúzza, és egy szalvétát
varázsol elő, amit átnyújt öcsémnek.
Nem olyan sokára megérkezik Roy, akikkel lefutjuk az udvariassági
köreinket, majd eltűnik öcsém társaságban. Valami autós játékkal kezdenek el
fent az emeleten játszani.
Banán turmixot iszogatva nézzük meg ezredszerre is a Felhők fölött 3 méterrel c. filmet. S tudtam a film végére
feljön a pasi téma újra. Én pedig elregélem neki részletesen egyetlen részletet
se kihagyva, így be kell, valljam neki a szilveszter este történteket. Már
várom, hogy leszúrjon, de helyette csak vigyorog, egy ideig hallgat, végül
megtöri a csendet.
- Ez a szilveszteri varázs. Ilyenkor tényleg azzal
találkozol, akivel kell. De te döntöd el, mit csinálsz vele, az élet megadja az
esélyt. Rajtad múlik, hogy megragadott, vagy hagyod elmúlni. Mi is hasonló
képen találkoztunk apáddal, de ezt tudod, hiszen ezerszer is elmeséltem már
neked – feláll a kanapéról és az egyik fiókos szekrényhez megy, a középső
fiókból egy könyvféleséget húz elő, de ahogy visszajön, látom, hogy ez egy fotó
album. Képeket mutogat az ő szilveszterükről, a legtöbb képen nem szomjasan
vigyorognak, vagy pedig egymást falják. – Mi megragadtuk, csak nem jól éltünk
vele. Te tedd úgy – adja a kezembe. Minden lapot megnézek a vége fele már rólam
is feltűnnek képek. Mosolyogva simogatom meg az arcunkat, az egyiket
kiveszem, csak kérdőn anyukámra nézek, aki bólint, tudja, hogy elkérni akarom,
mert ez egy igazán aranyos kép, amivel gazdagodik a falam.
Nem tudom, mit
tegyek Luke-al, mi a helyes. Felkeressem az iskolában, vagy hagyjam, hogy ő
tegye meg? Ha ez a probléma megoldódik, jön a következő, hogy mit mondjak, hogy
ő mit fog mondani. Felejtsük el vagy legyen több, ha már egyszer így hozta a
sors. Nem is tudom, melyiket szeretném jobban hallani tőle. Vajon jó dolgok
történnének, akkor, ha életünk útját összekötnénk egy kapcsolattal. Nem tudom,
semmit se tudok biztosan, de egyet igen: még pedig meg kell ragadnom az esélyt,
amikor újra alkalmunk nyílik találkozni és megbeszélni az egészet.