 |
| Lotte Rosenberg |
Minden egy szilveszter estével kezdődött. Magányosan
lézengtem a városban. Mivel semmi programom nem adódott, elmentem apuval egy
koktél partira a fejesekkel, de azt egy idő után meguntam. Untam a bájcsevejt,
a folytonos mosolygást és a megjátszott érdeklődés. Ezért felkaptam magamra
fekete szövetkabátomat és sietősen távoztam az épületből.
Beléptem egy bárba, amit az utca elejéről hallottam, hogy onnan szól a zene. Azonnal megváltam kabátomtól és a pulthoz mentem, ahol kikértem az
italomat. Helyet foglaltam a bárszéknél és vártam,hogy oda jöjjön. A
kezdetektől fogva éreztem magamon a tekintetét, ahogy végig követte
mozdulatsoromat.
Igaz, hogy szilveszterkor mindenki talál magának pár, az
is, akinek nem jött össze a ranidja. Mindenki boldog lehet ezen az estén. Ez az
új évi varázs. De nem tart tovább, mint pár perc, utána minden tovaszáll. A
normális emberek ilyenkor rájönnek, hogy „Úristen egy idegennel smároltam!”
Akinek ez nem fontos, magával rángatja, és az este tudjuk, hogyan végződik.
De én valahogy a kettő közé estem a tudatalattim kiáltott,
hogy álljak le, de a testi vágyam erősebnek bizonyult. Mégis másnap
reggel önmagamat marcangoltam az ágy szélén ülve. Miközben felöltöztem és
kisurrantam a hotel szobából. De még az után se tudtam abba hagyni, velem volt
mindenhol. Miközben haza botorkáltam, a Nap még csak nem rég kelt fel, az utcák
tele voltak a tegnap esti konfetti, dudák és műanyag üvegek
maradványaival. Nehezen, de kiigazodtam a város e részén, több mint
féléve New York-ban lakom, de még mindig van olyan rész, ahol nem jártam.