16. - Boldoggá tenni

Chapter sixteen

Lotte Rosenberg

Azonnal megismerem magas robusztus alkatát, és amikor megérzi, hogy valaki nézi, felemeli a fejét egyenesen a szemembe nézz. Pillantása a vesémig hatol, szívem gyorsabban ver, remélem Luke nem érzi meg a pulzusomat, miközben a víz alatt ujjainkat összefűzi, majd ujjaimmal játszadozik. A csokoládébarna szem, ami az enyémet kémeli. Sötétbarna hajába belekap a szél, és még inkább hasonlít egy görög istenre.

- Ki ő Lotte? – kérdezi Luke, ezzel kirántva engem a révületből, amit Scott okoz. Nem hiszem el, hogy még mindig hatással van rám! Hiszen egy aprócska nyári szerelem volt, vagyis inkább én voltam halásosan belezúgva, ő pedig kapott az alkalmon és kiélvezte egy kislány rajongását, akit könnyen rá lehetett venni egy-két dologra. Jó nem volt olyan kislány, és szűz se. ( Ezt csak nem mondhatom el Luke-nak..). De ettől függetlenül nem javít a helyzeten, azóta egy év telt el és reménykedtem, hogy nem fogok vele találkozni.

- Csak egy barát – hazudok. Olyan nehezemre esik lódítani neki, de nem akarom, hogy csalódjon bennem.

Mert akkor nem csalódik, ha hazugságon kap? – acsarkodik velem tudatalattim. Gyorsan elnyomom ezt a belső hangot és inkább a mögöttem álló szőke fiúra koncentrálok. – De nem olyan fontos, hogy foglalkoznunk kellene vele. Inkább.. – megfordulok és egyenesen a szájára tapadok. Kifulladásig csókoljuk egymást, ami meglehetősen jót tesz nekem és megfeledkezek Scottról. Szeretem, hogy Luke kizár minden rosszat és csak rá figyelek. Azt hiszem, kezdek szerelmes lenni belé, az egyszer biztos, hogy már szerves része lett életemnek, és nem tervezem, hogy ez változzon. Főleg nem Scott McGold miatt. Tessék, még a neve is arra utal, hogy a bőre alatt is pénz van!S mennyire szerette ezt felhozni, hogy van pénze. Ilyenkor mindig rossz érzés fogott el, hogy én nem tartom többre magam azért, mert a szüleim jól keresnek, ezért luxus körülmények között élhetek. Mindig azért dicsértek meg, amit saját magam vittem véghez, nem úgy hogy kettőt csettintettem apucinak, ő pedig egyből ugrott. Valószínűleg nem is ugrott volna.

Mivel az ujjaim kezdek ráncosodni, kijövök a vízből, hogy kis idegig napozhassak. Luke bent marad a srácokkal bolondozni. Látom Isaac-en, hogy mennyire oda meg vissza van a szösziért, ami megmelengeti bensőben.

- Szia Lotte – ül le mellém valaki. Hangja alapján azonnal be tudom azonosítani a fiút, akiért régen dobogott a szívem. Amíg meg nem láttam nem is gondoltam rá, de most hogy farkasszemet nézek vele, újra a varázslata alá kerülök. Bármennyire nem akarok.

- Hello – köszönök vissza hűvösen és elég távolságtartóan viselkedem, amin ő csak jót nevet.

- Mi újság veled, kislány?

Felhorkanok a becenév hallatán, régen imádtam, hogy így hív. Hogy van egy külön név, amivel csak engem illett és, ha meghallja ezt az egy szót, biztos én jutok az eszébe. Hát nem. Nála ez olyan, mint a bébi, édesem vagy hasonló. Nem tesz engem különlegessé számára, sőt tucattá. Én pedig utáltam holmi húscafat lenni.

- Semmi különös és veled, Elliot? – Utálja, ha valaki a középső nevén szólítja, így ez egy jó visszavágásnak tűnik. Kár, hogy ez is azt bizonyítja, mennyi mindent tudok róla.ű

- Unalmasak a napjaim nélküled, de látom találtál egy papucsot magadnak.

- Ő nem papucs! – vágom rá erélyesen és azonnal fel is állok, hogy ott hagyjam.

- Hé! – ujjait ráfűzi csuklómra, vasmarka nem ereszt,

- Engedj el! – rángatom a kezem. – Mondom eresz el, te seggfej! – nevetni kezd. Rajtam nevet, amiért csak még mérgesebb leszek.

- Azt mondta ereszd el! – hallom meg az ismerős férfihangot. Most sokkal komolyabban cseng, mint eddig bármikor is hallottam volna. Az én szőke hercegem jött, hogy megmentsen, klisés, de romantikus. Az én szívemet minden esetre megdobogtatja, és ha nem lennék ennyire dühös magamra és Scott-ra, hogy ilyen helyzetbe kerültem/hozott. Ja és nem szorítaná a kezem, a nyakába borulnék, és nem érdekelne a barna hajú görög isten.

Luke taszít egyet Scott-on, mire ő majdnem a homokban landol. Váratlanul éri a dolog, de jó állóképességének köszönhetően talpon marad.

Egy farkas vigyort villant rá, majd látványosan leporolja magát, mintha semmiség lenne. – Mondtam, hogy egy papucs. Jól vigyázz rá, ritka az ilyesmi, kislány. Te pedig haver, vigyázz a kislánnyal, mert ha egyszer beindul az ágyban, nincs visszaút – kacsint rá, majd felém fordul és megsimogatja a kezem. Elhúzódom tőle, miközben próbálom a csodálkozás és az undor jeleit eltüntetni az arcomról. Lassan sétál el tőlünk, én pedig sóbálvánnyá dermedek. Félek Luke felé fordulni, nem tetszene az arckifejezése.

- Egy barát, mi? – horkant. Alapjában véve, olyan aranyos, amikor ezt csinálja, de most nem ez a legfőbb alkalom, hogy ezt megjegyezzem. Az se igazán, hogy olyan szexi, ha mérges. Meg kell várnom, amíg kiordítozza magából. Felé fordulok, néhány pillantást vetek csalódott arcára, lehorgasztom a fejem. Bánom, hogy hazudtam neki, de ha akkor elmondom az igazat, ugyan úgy hisztizne, igaz? Vagy megértené.. Sose tudom már meg.

- Szeretném az igazat hallani.

- Az igazat, miért akarja mindenki mindig azt a rohadt igazságot? Nem jobb a boldog tudatlanság, mert ha tudod, az igazat fáj, de ha nem akkor nincs mi fájjon. Luke én nem akarom, hogy minden egyes hibámat, amit elkövettem az életben elmondani, nem akarom, hogy csalódj bennem – Itt már szabályosan hüppögök. -, hogy meggondold magad és közöld velem, hogy nem szeretsz, kész vége, ennyi, mert.. – itt pedig már sírni kezdek. – Mert abba belehalnék.

Oldalra döntött fejét kissé megrázza és közelebb lép hozzám. – Olyan drámai vagy! – szomorkásan felnevetek.

- Meg kell tanulnunk bízni a másikban, ez azt jelenti, hogy elmondjuk egymásnak mindent, és nem ítélkezünk egymás felet. Nem fogok pálcát törni a fejed fölött, mert belezúgtál abba a srácba és lefeküdtél vele.  Nem mondom azt, hogy nem bánt, mert csak magamnak akarlak, de megértem. Akkor is ugyanúgy itt leszek veled és szeretni foglak.

- Ismételd meg, kérlek.

- Az egész nyamvadt monológot? – kérdezi.

- Csak a végét – mondom, miközben szívem hevesen dobog.

- Szeretlek Lotte Rosneberg – jelenti be ünnepélyesen. Én nekem meg újra folynak a könnyeim ezúttal a boldogságtól.

- Szeretlek Luke Hemming – mondom én és megcsókolom. Kifulladásig csókoljuk egymást a tűző napon. Barátaink torokköszörülése zavar meg minket. Fontos közölni valójuk, hogy: éhesek. Elmegyünk a part menti kis étterembe vacsorázni, majd pedig vissza a lakásra. Majd a szélrózsa minden irányába indultunk. Isaac és Wesley fel a szobába játszani, Lydia bevallása szerint a sós víz tönkre teszi a haját, ő így a fürdőbe zárkózik egy csomó kozmetikai cuccal. A kétgitáros pedig elindult jó tinédzserként bulizni. Megbeszéltük, ha lesz, kedvünk utánuk megyünk, de már most leragad a szemem az álmosságtól, mi lesz később. Luke a kanapén fekszik és valami bugyuta filmet nézz a tvn. A mikró csipog, ami annyit jelent kész a teám. Kiveszem a bögrét és az asztalról pedig felkapom a könyvet és a terasz irányába indulok.

-Lotte, nem jössz ide? – hív magához barátom.

- Olvasni indultam – válaszolok neki.

- Itt is tudsz. Na légyszi gyere ide – könyörög, mint egy kisfiú. Amikor Isaac ezt csinálja, nem tudok ellenállni, Luke-nak se, így fogom magam és a kanapé sarkába fészkelem magam. Ő az ölembe hatja a fejét és így nézi tovább a képernyőt. Egyik kezemmel érdes haját simogatom, igaza volt a barátnőmnek nem tesz jót hajnak. Feljegyzés: este lefekvés előtt kenjem be hajápolóval. Barátom belemerül a síkképernyő bámulásába, én pedig az olvasásba.

Örülök, hogy eltudtuk simítani a kisebb botlásomat. Annyira azt érzem, hogy mindig csak én hibázok, ő pedig újra és újra megbocsát. Annyira tökéletes hozzám képest, már-már meg sem érdemlem. Csodálkozok, is hogy engem választott a több száz lány közül, aki rajong érte. De ő engem akar, én meg azon leszek, hogy boldoggá tegyem, ahogy ő engem. 
_______________________
Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de nem akartam sokáig húzni, így is eléggé vontatott lesz. Megpróbálom a kvetkezőt sokkal hosszabbra és tartalmasabbra írni. Azért remélem tetszett és várom a véleményeiteket! :) 
xx, Raine Loire